#2 Part
*Dean Anderson személyes szemszöge, csak neked, csak most*
Mi ez itt kérem szépen?? Ki ez a kinyalt csávó? Mi ez a haj? Mi ez a stílus? Mit gondol, mi ez? Kifutó, vagy mi franc? Mi az Istennek van ennyire megcsinálva? Lehet, hogy meleg... Tuti. Csak azért öltözködhet eeeeennyire stílusosan. Mi van?? A lányok miért néznek rá így? Csavargatják a hajukat, meg kacsintgatnak... Phuuuj, basszus mindjárt visszaköszön a reggelim, ha tovább kell ezt néznem...Nem hiszem el...
- Elnézést a késésért Mr. Rose. - mondtam ki az első mondatot, ami eszembe jutott, hiszen ezt már előre kigondoltam, még mielőtt betettem volna a lábam ebbe a felizgult lányokkal teletömött osztályterembe. Normál esetben ezt egy pozitív eseményként élném meg, de így, hogy erre a gazdag köcsögre indult be minden csaj... Áh, bosszantó!
- Ez már hanyadik késése a héten Mr. Anderson? - tette fel a költői kérdést Mr. Rose, miközben rám villantotta sárga mosolyát. Most veszem csak észre azt a rohadt nagy izzadságfoltot a ingén a hónalj részen. Pfuj, egyre biztosabb, hogy a végén idehányok.
- Nem is tudom. Minden nap? - legszebb mosolyomat mutattam be neki, úgy tűnt bevált. Mr. Rose alapból jó arc, csak külsőn kellene picit tunningolni. Még a kopaszodó fejét megértem, nem tud vele mit kezdeni, vágom. De nem mondjátok már, hogy egy fogfehérítést nem képes bevállalni? Vagy egy kis diétát... Szerintem megártott a sok Nutella. Ha nincs rajta 20 kiló felesleg, akkor egy sem. De lehet, hogy keveset mondtam. Amúgy biztos, hogy ez is közrejátszik abban a rengeteg izzadásban, amit óráról órára produkál. Termel egy nap vagy 5 liter izzadságot. Guszta mi?
- Rendben, nagyon jó a bájos fiú imidzs Mr. Anderson, de térjünk vissza Mr. Blackhez. - vicsorgott (vagy mosolygott?) rám és visszafordult a ficsúrhoz. A Black gyerek, akinek még a neve számomra rohadtul ismeretlen, Mr. Rose-ra nézett és utána az osztályhoz fordult. Basszus ez elkezd beszélni...
Ekkor átfutott az agyamon: Forduljak meg? Köszönjek neki? Nem is beszéltem még ma vele.. Vagyis élőben nem. Ide érzem Versace parfümjének összetéveszthetetlen illatát. Istenem, de szeretem. Attól félek, ha megfordulok és megpillantom a gyönyörű, mogyoróbarna szemeit, itt ájulok el. Márpedig, ha egy pasi elájul az nem éppen szexi látvány... sőőőőt, elég gáz. Meg kéne kímélnem magam. De ha most nem nézek hátra, akkor az már igazság szerint mazochizmusnak minősül nálam. Körülbelül 12 órája nem láttam, úgy közelről, élőben. Lehetek ennél szerencsétlenebb? Szerencsétlen szerelmes, aki bent ragadt a "Barát Zónában". Legrosszabb hely a világon. Csak képzeld el. Van egy személy, akit a világon mindennél jobban szeretsz. Tiszta szívből. És Ő? Ő Veled osztja meg minden titkát. Értsd a mindent MINDENRE. Pasiügyek egyik kedvenc, huuuh de szeretjük. Amikor elmeséli, hogy ki az aki szóba jöhet, ki az, aki helyes, te meg magadtól azt kérdezed közben végig: "Miért?" vagy éppen ezt: "Miben jobb Ő Nálam?" 2 éve sínylődök már ebben a helyzetben és nincs kiút. Próbálkoztam már mindennel. Szándékosan összevesztem Whitneyvel, de úgy, hogy ne szóljon hozzám... Nem bírtam ki. Egyszerűen rosszul éreztem magam. Olyan volt, mintha egy létszükségletet vontak volna meg tőlem. Márpedig egy létszükséglet, ha hiányzik, annak lassú, szenvedéssel teli halál a vége. Szóval, bocsánatáért könyörögtem. 1 hónapig. Aztán megbocsájtott, azóta ugyanolyan "felhőtlen" a "barátságunk". De elhatároztam, hogy ebben az évben megteszem. Odamegyek és elmondom mit érzek. És vállalom a következményeket, és elfogadom majd őket, akármik legyenek... Már bocs, ez azért elég szarul hangzik nem?
- Na, ennyi lettem volna én. - fejezte be monológját Mr. Tökéletes. Ja, hogy ő közben beszélt? Hát oké, semmit se tudok róla, még a nevét sem. Csak annyit, hogy Black. Black... White... Basszus Sors, te is ezt akarod mi?? Velem szórakozol?
- Rendben köszönjük, Mr. Black. - ültette le a tanár Névtelen Csávókámat, akinek mindjárt eltöröm az össze nyakcsigolyáját, egyesével. Black elindult és hogy ne adja Isten, mellém huppant le a kis gennyláda, hogy egyem a zúzáját...
- Szia, Treavis Black. - mutatkozott be személyesen, csak nekem. Huuh, de megtisztelve érzem magam. A kezét nyújtotta, én meg udvarias vagyok, szóval kezet ráztam vele.
- Csá, Dean Anderson. - hamis mosolyt erőltettem magamra, hátha feltűnik Whitneynek az igyekezetem. Bááár, szerintem inkább Bociszemen legelteti a tekintetét...
- Szia, és téged, hogy hívnak? - fordult Whitneyhez. Nem szívass, haver! Kérlek, szakadj le a barátnőmről, amíg szépen, gondolatban kérem...
- Whitney White. - nyújtotta kecses kezét W, és Black nem kezet rázott vele, mint ahogy velem, hanem romantikus Istentudjamit játszott és kézen csókolta az ÉN Whitneymet. Anyád hogy van Black?? ...
- Örülök a találkozásnak. - és most tanúi lehettünk egy csábos kacsintásnak, amit az ÉN leendő barátnőmnek címzett ez a szemét rohadék... Oh, hogy fordulnál fel!
- Én is. - csak nyugodtan drága tubicáim, mintha itt sem lennék. Vigyázzatok, ha bevontok a beszélgetésbe a végén édes hármasban kötnénk ki valahol, igazatok van, nyomassátok csak ketten, hajrááá! De légyszi Black, ne az osztályteremben vedd el a szüzességét, várd meg vele a szünetet és vidd be a fiúvécébe. Ígérem, nem fogok leselkedni. Legyél vele finom, első alkalma lesz, vigyázzál..
- Segítenél nekem? Körbe tudnál vezetni, Whitney? Nem igazán ismerem a sulit. - mosolygott rá bájosan. Istenem olyan átlátszó! Miéééért vagyok itt? Miééééért?? Nyeljen már el a föld!
- Persze, természetes. - sose láttam még Whitneyt ennyire mosolyogni egy srácra. Oh basszuskulcs, hát ezt nem hiszem el. Whitney miért döfsz a szívembe egy rohadt nagy karóval?
- Köszönöm, akkor szünetben? - vajon látnak engem is, miközben dumcsiznak, vagy csak nem vesznek rólam tudomást?
- Igen, persze. - Whitney jobban már nem is teperhetnél, drága bogaram. Na jó, szünetben, amíg ezek ketten "Júlia körbe vezeti a kastélyában Rómeót" játszanak, addig én elmegyek hányni. Komolyan most már ez lesz a vége. Mint két felizgult csimpánz...
*Szünetben*
Gondoltam lecsekkolom a Black-White duót szünet alatt, ezért a suli legmozgalmasabb folyosójának közepét választottam őrhelyül. Neki dőltem a falnak és figyeltem a történéseket. Észrevettem, hogy egy kis kilencedikes csajszi most mutatta ujjongva barátnőjének a legújabb Glamourt, és abban egy izgis cikket. A barátnője egyből lehidalt, tuti valami celeb csinált megint valami szarságot. Sose értettem miért léteznek olyan emberek a világon, akik önszántukból nyomon követik egy másik ember életének minden kis mérföldkövet. Jó, vágom, hogy híres, meg celeb, de minek kell még azt is tudni, hogy milyen boxert húzott aznap reggel? Teljesen felesleges. Amit még észrevettem, az egy fogalmam sincs hányadikos, göndör, barna haj, szemüveges srác volt, éppen a ivókútnál töltötte magába a napi víz mennyiséget, amikor egy, nála 2,5 fejjel magasabb, izmokkal felpakolt, feltehetően vele egy idős, birkózó jelölt jelent meg mellette, srégen mögötte két (nála azért kisebb és gyengébb, de őket sem kellett félteni semmitől, így ránézésre), gondolom, haverja állt, de az is lehet, hogy csak testőrök, vagy ehhez hasonló funkciót töltöttek be. A nagy darab megütögette szegény, göndör fürtös srác hátát, aki lassan hátra fordította a fejét. (Szerintem nem számított arra, hogy ez a szalonna megkeresi szünetben... tekintetéből ítélve felettébb be lehetett szarva) Nem igazán volt menekülő útvonal, haverok közrefogták, hogy még csak eszébe se jusson elfutni. Szalonna, gallérjánál fogva emelte fel a földről.
Most feltehetitek kérdés, hogy mi a jó büdös francért nincs egy tanár se a folyosón, aki ezt látná, és lerendezné a konfliktust. Hát, a Renée Andrews nem épp a tanárai mennyiségéről híres. Ezt értsd úgy, hogy az igazgató csupán 30 tanárt volt hajlandó munkáltatni, ebből, 5 db magyar (nyelvtan-irodalom szakos) tanár, 3 történelem szakos, 5 matematika-fizika szakos, 3 db testnevelés szakos (mind a három pasi, és ebből kettő pedofil, huuuh, miket mesélt nekem Whitney, meg Mel...) 2 db angol szakos, 2 db német szakos, 1 db olasz szakos, 1 db francia szakos, 1 db ének, 1 db rajz, 1 db technika, 1 db infó, 1 db kémia-biosz szakos (szegény csávónak elég nehéz, mivel van 12 osztály, mindegyiknek 2 biosz óra, és minimum egy kémia. Nem igazán van szegénynek szabad ideje) és végül 1 db földrajz szakos. És hogy teljes legyen a létszám, maga az igazgatónő is beletartozik a 30 tanárba. Ő, ha jól tudom pár biosz órát vállal magára, ha Mr. Garrison besokall. Szóval , a létszámhiány miatt nincsenek felvigyázók, és történnek apróbb balesetek... Mint például ez is. Most fogja szemem láttára agyon verni Szalonna azt a szerencsétlen, stréber kiscsávót. Mit tehetett ellene göndörke? Nem is biztos, hogy tette ellene bármit is, az ilyen srácokat már azért megverik, ha levegőt vesz. Tanulság: Lehetsz okos, de ne legyél stréber, meg okoskodó, mert akkor szünetben szétvernek a folyosón. Szalonna levágta földre a nagyjából 40 kilós kiscsávót és berúgott párszor. Belesúgott valami fenyegetőt a fülébe, aztán ott hagyta szenvedni. Hát... igen, sajnáltam. Lehet, hogy közbe kellett volna lépni? Egy baj volt csupán. Én se vagyok valami izomkolosszus, aki simán odébb pöcköl, amikor kedve tartja. Az én szálkás izomzatommal még a súlyemelés se egyszerű, nem hogy egy ilyen kétajtós szekrénnyel az ökölpuszi. Tehát inkább lapítottam. Lehet, hogy ez volt a baj.
Hirtelen megpillantottam a B-W duettet a lépcsőfordulóban. W éppen a suli kupáit mutogatta Bőrdzsekis-Rossz fiús Blacknek, közben tekergette az egyik szőke hajtincsét. Mosolya egy másodpercre se szűnt meg. Black zsebre vágott kézzel állt, és Őt nézte. De nem akárhogy. Volt valami eszméletlen bosszantó abban a pillantásban. És abban az apró mosolyba a szája szélén. Ezek a végén, basszus, tényleg egymásra találnak! Nem, nem, nem, ezt nem hagyhatom.
Szögezzük le: 1. Black nem érdemel egy Olyan lányt, mint Whitney. Ahhoz túl kevés a srác.
2. Whitneynek nem engedhetem, hogy egy ilyen senkivel jöjjön össze.
3. Még az Isten is nekem teremtette W-t, szóval egy ilyen belőtthajú seggf*j nem veheti el tőlem.
És mindent, de tényleg mindent meg fogok tenni az ügyben, hogy ezek ketten, nehogy egymásra találjanak. Kezdettképp sétáljunk csak oda hozzájuk...
- Na, ennyi lettem volna én. - fejezte be monológját Mr. Tökéletes. Ja, hogy ő közben beszélt? Hát oké, semmit se tudok róla, még a nevét sem. Csak annyit, hogy Black. Black... White... Basszus Sors, te is ezt akarod mi?? Velem szórakozol?
- Rendben köszönjük, Mr. Black. - ültette le a tanár Névtelen Csávókámat, akinek mindjárt eltöröm az össze nyakcsigolyáját, egyesével. Black elindult és hogy ne adja Isten, mellém huppant le a kis gennyláda, hogy egyem a zúzáját...
- Szia, Treavis Black. - mutatkozott be személyesen, csak nekem. Huuh, de megtisztelve érzem magam. A kezét nyújtotta, én meg udvarias vagyok, szóval kezet ráztam vele.
- Csá, Dean Anderson. - hamis mosolyt erőltettem magamra, hátha feltűnik Whitneynek az igyekezetem. Bááár, szerintem inkább Bociszemen legelteti a tekintetét...
- Szia, és téged, hogy hívnak? - fordult Whitneyhez. Nem szívass, haver! Kérlek, szakadj le a barátnőmről, amíg szépen, gondolatban kérem...
- Whitney White. - nyújtotta kecses kezét W, és Black nem kezet rázott vele, mint ahogy velem, hanem romantikus Istentudjamit játszott és kézen csókolta az ÉN Whitneymet. Anyád hogy van Black?? ...
- Örülök a találkozásnak. - és most tanúi lehettünk egy csábos kacsintásnak, amit az ÉN leendő barátnőmnek címzett ez a szemét rohadék... Oh, hogy fordulnál fel!- Én is. - csak nyugodtan drága tubicáim, mintha itt sem lennék. Vigyázzatok, ha bevontok a beszélgetésbe a végén édes hármasban kötnénk ki valahol, igazatok van, nyomassátok csak ketten, hajrááá! De légyszi Black, ne az osztályteremben vedd el a szüzességét, várd meg vele a szünetet és vidd be a fiúvécébe. Ígérem, nem fogok leselkedni. Legyél vele finom, első alkalma lesz, vigyázzál..
- Segítenél nekem? Körbe tudnál vezetni, Whitney? Nem igazán ismerem a sulit. - mosolygott rá bájosan. Istenem olyan átlátszó! Miéééért vagyok itt? Miééééért?? Nyeljen már el a föld!
- Persze, természetes. - sose láttam még Whitneyt ennyire mosolyogni egy srácra. Oh basszuskulcs, hát ezt nem hiszem el. Whitney miért döfsz a szívembe egy rohadt nagy karóval?
- Köszönöm, akkor szünetben? - vajon látnak engem is, miközben dumcsiznak, vagy csak nem vesznek rólam tudomást?
- Igen, persze. - Whitney jobban már nem is teperhetnél, drága bogaram. Na jó, szünetben, amíg ezek ketten "Júlia körbe vezeti a kastélyában Rómeót" játszanak, addig én elmegyek hányni. Komolyan most már ez lesz a vége. Mint két felizgult csimpánz...
*Szünetben*
Gondoltam lecsekkolom a Black-White duót szünet alatt, ezért a suli legmozgalmasabb folyosójának közepét választottam őrhelyül. Neki dőltem a falnak és figyeltem a történéseket. Észrevettem, hogy egy kis kilencedikes csajszi most mutatta ujjongva barátnőjének a legújabb Glamourt, és abban egy izgis cikket. A barátnője egyből lehidalt, tuti valami celeb csinált megint valami szarságot. Sose értettem miért léteznek olyan emberek a világon, akik önszántukból nyomon követik egy másik ember életének minden kis mérföldkövet. Jó, vágom, hogy híres, meg celeb, de minek kell még azt is tudni, hogy milyen boxert húzott aznap reggel? Teljesen felesleges. Amit még észrevettem, az egy fogalmam sincs hányadikos, göndör, barna haj, szemüveges srác volt, éppen a ivókútnál töltötte magába a napi víz mennyiséget, amikor egy, nála 2,5 fejjel magasabb, izmokkal felpakolt, feltehetően vele egy idős, birkózó jelölt jelent meg mellette, srégen mögötte két (nála azért kisebb és gyengébb, de őket sem kellett félteni semmitől, így ránézésre), gondolom, haverja állt, de az is lehet, hogy csak testőrök, vagy ehhez hasonló funkciót töltöttek be. A nagy darab megütögette szegény, göndör fürtös srác hátát, aki lassan hátra fordította a fejét. (Szerintem nem számított arra, hogy ez a szalonna megkeresi szünetben... tekintetéből ítélve felettébb be lehetett szarva) Nem igazán volt menekülő útvonal, haverok közrefogták, hogy még csak eszébe se jusson elfutni. Szalonna, gallérjánál fogva emelte fel a földről.
Most feltehetitek kérdés, hogy mi a jó büdös francért nincs egy tanár se a folyosón, aki ezt látná, és lerendezné a konfliktust. Hát, a Renée Andrews nem épp a tanárai mennyiségéről híres. Ezt értsd úgy, hogy az igazgató csupán 30 tanárt volt hajlandó munkáltatni, ebből, 5 db magyar (nyelvtan-irodalom szakos) tanár, 3 történelem szakos, 5 matematika-fizika szakos, 3 db testnevelés szakos (mind a három pasi, és ebből kettő pedofil, huuuh, miket mesélt nekem Whitney, meg Mel...) 2 db angol szakos, 2 db német szakos, 1 db olasz szakos, 1 db francia szakos, 1 db ének, 1 db rajz, 1 db technika, 1 db infó, 1 db kémia-biosz szakos (szegény csávónak elég nehéz, mivel van 12 osztály, mindegyiknek 2 biosz óra, és minimum egy kémia. Nem igazán van szegénynek szabad ideje) és végül 1 db földrajz szakos. És hogy teljes legyen a létszám, maga az igazgatónő is beletartozik a 30 tanárba. Ő, ha jól tudom pár biosz órát vállal magára, ha Mr. Garrison besokall. Szóval , a létszámhiány miatt nincsenek felvigyázók, és történnek apróbb balesetek... Mint például ez is. Most fogja szemem láttára agyon verni Szalonna azt a szerencsétlen, stréber kiscsávót. Mit tehetett ellene göndörke? Nem is biztos, hogy tette ellene bármit is, az ilyen srácokat már azért megverik, ha levegőt vesz. Tanulság: Lehetsz okos, de ne legyél stréber, meg okoskodó, mert akkor szünetben szétvernek a folyosón. Szalonna levágta földre a nagyjából 40 kilós kiscsávót és berúgott párszor. Belesúgott valami fenyegetőt a fülébe, aztán ott hagyta szenvedni. Hát... igen, sajnáltam. Lehet, hogy közbe kellett volna lépni? Egy baj volt csupán. Én se vagyok valami izomkolosszus, aki simán odébb pöcköl, amikor kedve tartja. Az én szálkás izomzatommal még a súlyemelés se egyszerű, nem hogy egy ilyen kétajtós szekrénnyel az ökölpuszi. Tehát inkább lapítottam. Lehet, hogy ez volt a baj.
Hirtelen megpillantottam a B-W duettet a lépcsőfordulóban. W éppen a suli kupáit mutogatta Bőrdzsekis-Rossz fiús Blacknek, közben tekergette az egyik szőke hajtincsét. Mosolya egy másodpercre se szűnt meg. Black zsebre vágott kézzel állt, és Őt nézte. De nem akárhogy. Volt valami eszméletlen bosszantó abban a pillantásban. És abban az apró mosolyba a szája szélén. Ezek a végén, basszus, tényleg egymásra találnak! Nem, nem, nem, ezt nem hagyhatom.
Szögezzük le: 1. Black nem érdemel egy Olyan lányt, mint Whitney. Ahhoz túl kevés a srác.
2. Whitneynek nem engedhetem, hogy egy ilyen senkivel jöjjön össze.
3. Még az Isten is nekem teremtette W-t, szóval egy ilyen belőtthajú seggf*j nem veheti el tőlem.
És mindent, de tényleg mindent meg fogok tenni az ügyben, hogy ezek ketten, nehogy egymásra találjanak. Kezdettképp sétáljunk csak oda hozzájuk...
Remélem tetszik Dean belső kis depis-szerelmes világa :) Igazán írhatna valaki kommentben, hogy tudjam, mit gondoltok :) Jóóóó lenne tudni :DDD Olvasgassátok, azért jó, mert szeretettel készítettem, csak nektek, csak most:D
Bye-bye: Dreamer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése