2016. június 23., csütörtök

#3 Part Titkok és Szerelmek

#3 Part


Whitney teljesen oda meg vissza volt Treavistől... Nem is hitte, hogy ilyen fiú létezik ezen a világon. Egyszerre volt kedves, udvarias, helyes (Ohhh, mamáám! Egy Isten!) és figyelmes... minden meg volt benne. A legszebb, az egészben, hogy kölcsönös volt ez az érzés, vagyis hát, Whitney úgy érezte.
- Nagyon aranyos vagy, hogy körbe vezettél. - magasodott a fiú W fölé. Most láthatta a fiú szemét rendkívül közelről. A barna minden árnyalata megtalálható volt benne írisze már szinte fekete volt. Melegséget árasztott, és biztonságot sugallt. Whitney bizsergést érzett a hasában. A térdei és a kezei megállás nélkül remegtek. A tenyere enyhén izzadt. Ideges volt, de közben nyugodt is... Nem érzett még soha semmi ehhez foghatót. A fiú ajkai egyre csábítóbbá váltak számára... Kezdett eljátszadozni a gondolattal, hogy mi történne vajon, ha most közeledne egy kicsit...
Treavis gondolatai is ekörül forogtak. Amióta meglátta terembe lépésekor Whitneyt, nem bírt magával. Természetesen nem volt szerelmes. Treavis soha nem is volt és soha nem is lesz szerelmes, az az élet egyik felesleges tartozéka, amit csak azért kreáltak, hogy egy nő maga mellé tudjon láncolni egy szabadnak született férfit (mármint, Treavis így gondolta, és ezt a véleményét senki se tudta megmásítani.) De feltétlen vonzalmat érzett és akarta. Akarta most azt a csókot. W-n is látszott, hogy tetszik neki a fiú, akkor mi baj történhetne? Treavis gyorsan végig gondolta a bekövetkezhető csók esetleges következményeit. A csaj halálosan belezúg Treavisbe, majd egy idő után levakarhatatlan lesz. A macsó férfi persze, csak addig viseli el, amíg az ágyban ki nem tapasztalta a hölgyemény "tehetségét", ha ez megtörtént, akkor lapátra teszi, mint eddig mindenkit, és megint bővül a: "Gyűlöljük Treavist, a szemét disznót!" alakulat (melynek már megközelítőleg 20-30 lány a tagja) Hmm, egy lány ide vagy oda. Nem mindegy már? Fogadjunk, hogy a csaj is egy életre szóló élményben részesülne és nem is haragudna annyira. Biztos megérti... Most csak annyi a dolga Treavisnek, hogy felé hajol teljesen és közeledik... és...
- Na mizu? Körbe vezetted az új osztálytársunkat, W? - pofátlankodott oda Dean, könnyed mosollyal az arcán. Pontosan tudta, hogy mit szakított félbe az előbb és valószínűleg ez varázsolta egyik pillanatról a másikra a kedvét felhőtlenné. Persze Whitneynek ez fel se tűnt, de Treavis érezte a gúnyos hangnemet és feltétlen örömöt ebben az egy mondatban. Egyből kiismeri az ilyen fazonokat. Ha harc, hát legyen harc. Úgyis övé lesz Whitney.. egy időre.. aztán meg odaadja bőkezűen ennek a levakarhatatlan nyomoréknak.
- Igen, most már mindent nagyjából tudok. - Treavis gondolta beszáll a játékba. Legyünk jópofák. Aztán szúrjuk hátba egy bárddal.
- Oh ez szuper. Azt hittem több idő itt mindent megismerni, elég nagy a suli. - tekintett körbe mindenttudóan Dean. Oooh, hogy fogná be az arcát. Treavis hamis mosolyát évek óta fejlesztgette és szinte már tökéletes volt. Bármelyik ember azt hinné, hogy Ő ilyen mosolygós típus, pedig ez merőben messze áll az igazságtól.
- Tényleg az, de Whitney nagyon jó idegenvezető. - Dean fortyogott belülről, úgy érezte, hogy mindjárt felrobban. Jópofiznak itt egymással. Végül is, ez is egy jó módszer, ha úgy nézzük. Szépen lassan összehaverkodnak, nem hagyja soha kettesben Treavist meg Whitneyt, állandóan velük lesz, ő lesz a felesleges harmadik és pár hónap múlva bevallja Whitneynek az érzéseit iránta, W pedig bevallja, hogy Ő is pont így érez, csak nem merte bevallani Deannek, és hihetetlen boldog, hogy kiderült. Ezek után  Treavist otthagyja egymagában, és Deannel pedig elmegy nászútra. Perfect!
- Most, hogy így mindent tudsz elindulunk órára? - le akart végre lécelni a lépcsőfordulóból Dean. A következő óra kémia. Nagy szerencséjére W volt a labortársa, így nem kell majd Treavis-Whitney párost figyelnie félszemmel egész órán. Végig maga mellett tudhatja az Ő szeme fényét. Abban reménykedett, hogy az Ő padjuk közelébe se merészkedik az idillromboló barátnőrabló.
Beértek a kémiába, ahol már Mel várta őket hírekkel.
- Basszus, nem hiszitek el mi történt Isabellel... - Mel volt a suli szeme és füle. Nemtörődömsége  miatt könnyen kiöntötték neki az emberek a lelküket, mert azt gondolták, hogy egyáltalán nem is izgatja. Pedig ennek az ellentéte történt minden egyes alkalommal. A vagányság nem nevezhető álcának, mert ez hozzátartozik Mel személyiségéhez, de felhasználja információszerzésre... Valamit rohadt jól csinál a csaj!


- Na mesélj! - W meg imád mindent tudni, ami a birodalmába történik. Igen, ez az Ő birodalma, Ő itt a királynő, ezzel mindenki tisztában volt, Mel esetleg az udvarhölgye, vagy valami ehhez hasonló, király meg... hát Whitney szerintem Treavist választaná legszívesebben a trónörökösi posztra, de Deannek más véleménye van erről...is...
- Képzeld, azért nem jött suliba, mert valami nemi fertőzést kapott el Redford Cole-tól. Igen, jól halloooood. - húzta el a mondat végét és folytatta teljesen a sztoriba feledkezve. - Szombaton volt egy buli a Manhattan Rock's-ban és ott voltak, a Csitrik... - tett említést a Renée Andrews egyik legismertebb klikkéről, amit mindenki csak a "Csitriknek" nevez. 9.-es csajszikból állt, akik pöppet el voltak szállva maguktól. 6-an voltak, mindegyiknek "tudjukmikre" emlékeztető beceneve volt. Vezetőjük: Sexy (eredetileg: Lexy), Fleur (ő tényleg Fleur...szegény csaj), Baby (Rebecca. Hogy ebből hogy a kisnyusziba lett Baby.. na azt el se tudom képzelni), Kitty Cat (Alapból Kitty, a legnagyobb műkörmökkel rendelkező egyed a bandából), Pussycat (Ő meg Cathrine. Gratulálok a névválasztáshoz, fantasztikus!), Barbie (Ő alapból is Barbie, a kedvenc filmje a Barbie, a sziget hercegnője, és úgy is néz ki, mint egy Barbie baba. 3x Combo). Hát nagy tapsot nekik! Mindegyikük szőke volt, nagy mellű/seggű és rendkívüli sminkmennyiséget képes volt elbírni az arcuk. Ismertetőjegy: Kicseszett hangos vihogás, amibe az iskola ólomüvegablakai is megremegnek (az basszus nem kis teljesítmény, drágáim).
- Mit kerestek ott a kis 9.-esek? - döbbent le Dean. Mel és Whitney sokatmondóan összemosolygott. Dean olyan kis ártatlannak hitt minden lányt. Nem tudta, hogy ennek a 15 évesekből álló lánybandának tagjai városszerte híres ribancok. Már általánosban elvesztették, és mikor a középsuliba megérkeztek a srácok már a pletykákból értesültek könnyelműségükről, és azóta átment rajtuk a fél város. Szegény szüleik...
- Fogalmam sincs, a lényeg az, hogy Isabelt vitték magukkal és Ő meg basszus simán csatlakozott. - Isabel egy átlagos kis stréber csaj, nem sok vizet zavart eddig. Ezek után viszont eléggé úgy tűnt, nem is olyan álszent, mint aminek mutatta magát. - Nem is ez a fontos. A lényeg, hogy Sexy vagy Lexy, vagy ki a franc leitatta éééés itt jön be a képbe Redford. - mosolygott gonoszul. Jól állt neki és ezt ő pontosan tudta. De kis kétszínű ez a némber! Whitneyt nem izgatta. Vele sose csinál ilyet, és addig jó. Nem akarta magára haragítani a információmágnes Melt. Rosszul jönne ki belőle, az tuti...
- Na mondjad, ne csigázz! - sürgette Dean. Ohh, kezdik érdekelni a szaftos dolgok? Mikor lett Ő ilyen.. férfi?? Whitney többször végigmérte tetőtől talpig. Nem is olyan rossz  srác.. khhmm.. férfi, elnézést.
- Na, jött Redford és a Manhattan Rock's közepén lejtett a lerészegült libával egy erotikus táncot, amit megtalálhattok Youtube-on. - kacsintott huncutul. Fogadjunk, hogy ebben az Ő keze is benne van. Mindezek alatt Treavis egy szót sem szólt, csak figyelte az eseményeket.
- Naaaa, és azután? - Whitney kezdte úgy érezni, hogy sose böki ki Mel.
- Azután megcsókolta. - itt fintorgott a társaság egy kellemeset. - és bevitte a Manhattan férfi WC-jébe. - "De romantikus.." gondolta magában W a sztori közben. - És a kamerák előtt Redford levetkőztette Isabelt és kegyetlenül megerőszakolta. - meghökkent, feldühödt arcok vették körbe Melt, de azért tovább folytatta. - Red otthagyta szegény lányt, aki teljesen magába roskadt. A szerencse, hogy Red, akármilyen részeg volt, a jelek szerint így se akart gyereket, és védekezett. - megkönnyebbült sóhajok hallatszottak mindenfelől. Úgy néz ki az egész osztály Mel meséjét hallgatta. - De valahogyan mégis kivizsgálások után egy nemi betegségre bukkantak... Most akkor nem tudom, hogy akkor volt védekezés, vagy nem. Vagy esetleg Isabel már előtte is ennyire élvezte az életet...? Örök rejtély marad... - fejezet be beszámolóját, a többiek lefagyva álltak körülötte. Szegény Isabel...
- Durva ez a dolog Isával. - kezdett hosszú, kínos csönd után társalgásba Dean. Már az óra 30. perce volt és Whitney nem tudott megszólalni. Ő olyan, aki beleéli magát azokba a szörnyűségekbe, amik mással történnek. Beleképzeli magát az adott illető helyére. És olyankor mély transzba esik, és nem lehet vele kommunikálni. Dean pont ezt nem akarta. Beszélgetni szeretett volna a szoborszerű szépséggel. Meg akarta nevettetni. Rá akarta vezetni arra, hogy Ő mennyi mindenben jobb, mint Black a terminátor. Természetesen úgy nem volt egyszerű meggyőzni valakit, ha az illető lelkileg nem ezen a világon tartózkodott.
- Ne, Dean. Most én nem vagyok képes beszélni.. - pontosan ettől tartott Dean. Francba Mel! Miért kellett ezt elmesélnie? Tudja, hogy W nem bírja...
- Whitney, semmi baj. - ölelte át barátian. Az érintése többet sugárzott holmi barátságnál, de ezt Whitney nem ismerte fel, rózsaszín köd fedte előtte a nyilvánvaló tényeket.  Ha Dean a szemébe mondta volna mit érez, lehetséges, hogy még azt se hitte volna el. Az Ő barátságuk sose volt igazi fiú-lány barátság. Alapból sok olyan ember van, aki tiszta szívéből állítja, hogy nem létezik olyan, hogy fiú-lány barátság. Márpedig igenis létezik. Ritka, de van. Általában ott dől meg az egész, hogy az egyik többet érez. Ez esetben Dean a hősszerelmes, mazochista. Kínozza magát nap, mint nap, azzal, hogy bent tartja az igazságot. Nem hagyja felszínre törni. És ez szépen lassan fel fogja Őt emészteni, ha így folytatja tovább...

Whitney valahogy túlélte a sulit ma is és már otthon feküdt a méregdrága kanapén és Ultra HD TV-jén nézte a Pretty Little Liars legújabb részeit. A popcorn már készülőben volt, már csak Melanie hiányzott. Kicsit be volt rá rágva. Tudja, hogy nem bírja idegekkel az ilyen "megerőszaklós, bántalmazós sztorikat". Csak azért is.. Hát jó. Kapja be!
Melanie viharzott be hirtelen a nyitott bejárati ajtón, majd levetette magát Whitney mellé.
- Mizu csajszi? - ekkor lett kész a popcorn, Mel már ugrott is, hogy kiszedje. Valamitől túlpörgött kicsit. Normál esetben Whitneyre hagyná a rohangálást, meg a kiszolgálást.
- Mitől vagy te ilyen jókedvű? - kezdett fura lenni neki az egész helyzet. Barátnője általában nem ilyen.
- Majd meglátod.. - felelte sejtelmesen. Mosolya titokzatosságot árasztott és Whitney összeesküvésszagot érzett.
-  Mit titkolsz? - nevetett fel W, de ekkor megszólalt a csengő. W gyorsan odatrappolt és kinyitotta, ám ebben a percben a földbe gyökerezett a lába. Ott állt. A küszöbön. Kezét "rosszfiúsan" zsebre vágta és mélyen Whitney szemébe nézett. Jézusom, de helyes volt! Félmosolyra húzódott tökéletes szája, és W megint felismerte magában azt késztető érzést, amit délelőtt a suliban érzett. Meg akarja csókolni ezt a pasit. De most! Azonnal!
- Na húztam, érezzétek jól magatokat! - rohant el W mellett Melanie és már el is tűnt a kocsijával együtt. Nem mintha Mel távozása izgatta volna Whitneyt.. Volt itt más is, ami izgatta...
- Bemehetek? - mosolygott bájosan Treavis és a lány mit sem sejtve önként beinvitálta... Vajon jó ötlet volt ez?



huuuh, muglik remélem élvezhető lett! :) Valaki kommenteljen már, olvasgatni akarook! :D Hamarosan jön a következő, mert én személy szerint nem bírom abbahagyni annyi gondolatom van :)

Bye-bye: Dreamer


















2 megjegyzés:

  1. Annyira de annyira jó! Engem nagyon érdekelne Treavis szemszögéből is a történet,kiváncsi vagyok ő mit gondol. Várom a következőt,és további sok sikert! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm első kommentelőm :D A következőkkel garantált az élvezet :)

      Törlés